Bölcsi, dare or scare?
2013.03.21 07:01
Vajon mikor érkezik el a gyermek életében az ideális idő, hogy közösségbe menjen? Anyukák ezrei hogyan birkóznak meg azzal, hogy megválnak a little precious-től és beadják családi napközibe, bölcsibe, oviba? Isn’t that tormenting? Hogyan tudunk túljutni önmagunk marcangolásán és eldönteni what’s the best for US?
Azért írom, hogy US, mert akármennyire próbál az ember elsősorban a gyermekére tekintettel lenni, egy ilyen döntés az anyuka életére is hatással van, hiszen ha ő már nem érzi jól magát az anyaszerepben, akkor azt a gyermek tuti kiszagolja. Én nem ítélkezem, szerintem mindenkinek előbb vagy utóbb eljön az a pont, amikor igenis vágyik arra, hogy reggelente kisminkeljen, felöltözzön csinibe, munkába menjen, és ne csak az legyen a napi elfoglaltság, hogy mikor mit eszik a baba, hogyan alszik, miket csinál, és mit lehet főzni vacsira apának. Ez persze változó. Ismerek olyanokat, akik 6hónap után lepasszolták a babát (aki teljesen jól van nagyi és bölcsi kombóban), de vannak olyan anyukák is, akik még az ovis beszoktatást is elszorult szívvel, sírva járják végig (nem hiszem, hogy ezzel könnyítenék a baba helyzetét). Többen mondták már nekem, hogy egy idő után azt érezték, hogy ők már kevesek a gyermeknek, nem tudják otthon úgy játékosan lekötni, fejleszteni, mint egy közösségben, ahol hozzáértők foglalkoznak a picurkákkal. Persze volt olyan is, hogy a kisgyermek, annyira rástresszelt a bölcsi bizniszre, hogy csak akkor mert pisilni először, mikor délután az anyuka vagy a nagymama megérkezett érte.
Magamról még nem tudom, hogy hova tartozok, mennyire veszem majd könnyedén, ha elérkezik az idő és meg kell válnom Kismanótól. Ha észérveket sorakoztatok fel, mint pl.: a közösségi lét jót tesz a gyermeknek, alakítja, fejleszti, hamarabb megtanul elsajátítani dolgokat, időben szocializálódik, stb. akkor úgy gondolom best choice. Ám, tényleg állandóan elkap majd valami bacit? Hogyan boldogul nélkülem? Fogják-e rendesen cserélni a pelenkát rajta? Honnan tudom, hogy ez a legmegfelelőbb hely neki? Biztos megéri, mert ezek az idők soha többet nem jönnek vissza, nem pótolhatók.
A válasz az, hogy NEM TUDOM. Most örülök neki, hogy vele lehetek, és igyekszem minden pillanatot a legteljesebben kihasználni. Vicces, ha szóba jön a munka és a bölcsi, még inkább ragaszkodom hozzá…cuz I aM a MUM (most elsősorban).
Ti mikor terveztek visszamenni dolgozni? Ki vigyáz majd a babára? Családtag vagy babysitter? Esetleg beadjátok daycare-be? Mi az ideális életkor a közösségbe való beszoktatáshoz? Várom gyakorlott anyukák véleményét, tapasztalatait is…
I aM a MUM
