Should I stay or should I go now?

Egy anya tényleg csak akkor jó anya, ha éjjel-nappal ott van a gyermeke mellett? Bűnösnek kell érezni magunkat, ha elmegyünk kikapcsolódni egy kicsit? Nem arra gondolok, hogy megvesszük a Sziget hetijegyet aztán 1hétig se kép se hang, vagy két hónapos baba mellől húzunk el egy hétre kettesben nyaralni. Bár biztos ilyenek is vannak.

Az jár a fejemben, hogy vajon természetes érzés-e az, hogy még anyaként is bennem van a pörgés, szeretnék tudni a barátaimról, meginni velük esetleg egy pohár bort (vagy kettőt LOL), do a little shopping, or tenni egy kellemes sétát miközben megbeszéljük, kivel mi az aktuális helyzet. Kell, hogy elszorult szívvel lemondjak erről és csak az csengjen a fülemben, hogy: „te anya vagy, ezt már nem teheted meg, neked már nem külön fogalom a péntek vagy a szombat este…” hiszen innentől már minden nap ugyanolyan. Ennyi! Meg is vagyok bélyegezve, már csak a pecsét hiányzik a homlokomról, kb. I aM a MUM= NOT GOIN OUT. Ebbe én sosem tudok beletörődni. Ti hogy vagytok ezzel?

Bár az elején nem volt egyszerű itthon hagyni az aprólényt, de az segített leginkább, hogy legyőztem a lelkifurdalásomat. Tudatosan készültem a vacsira a lányokkal, mondogattam magamban, hogy igen, I need to get out of the house to be away for a while. Nem hívogattam 5 percenként apát (a csajok persze erre is odafigyeletek, mint a régi szép időkben, telefonbeszolgáltatás módszer) felfogtam, hogy az apa-fia bonding-hoz tényleg az kell, hogy apa és fia kettesben legyenek. Nélkülem is megoldják. Meg kell tanulniuk együtt lenni. Bevallom, nem bántam meg, hogy akár két szoptatás közt is elkezdtem edzeni járni, vagy egy-egy rapid bevásárló körútra mert így a baby is hozzászokott ahhoz, hogy nem én vagyok vele 24/7. Persze ilyen kis note-okat azóta is hagyok itthon (pl. leírom, mikor mit kell ennie, hol a tápszer, mi az aktuális komfort kedvenc stb). Apa szerint néha így is túlaggódom. Boldogsággal tölt el az érzés, hogy megengedhetem magamnak a kimenőket, lehetővé teszi a családom, de vannak olyanok persze - főleg ha szembejön velem egy anyuka babakocsit tolva – hogy úgy érzem, maradnom kellett volna. Being a MUM, ez már csak ilyen.

Milyen sűrűn hagyjátok otthon családtagra az aprót? Kiben bíztok meg a legjobban (apa, nagyi, anyós, barátnő vagy babysitter) és hagyjátok rá jó szívvel a babát? Szerintetek normális, ha egy anyuka az első egy évben nem „adja ki a keze közül” a gyermekét? Lazán veszitek a kiruccanásokat a baba nélkül, vagy izgultok rendesen hogy megetetik-e, cserélnek-e pelut a távollétetek alatt?

Mi az, ami leginkább aggaszt titeket, amikor másra bízzátok gyermeketeket?

I aM a MUM