BRESTFEEDING Ups&Downs

2013.03.03 08:54

 

Nem sokkal a szülést követően, amikor még totál lezsibbadva feküdtem az ágyon Kismanóban gyönyörködve, egy idősebb csecsemős nővér az alábbi mondattal törte meg a varázst:

-„Anyuka, tegye mellre a gyereket!”

Joykiller - gondoltam, s már éppen ki akartam kérni magamnak, hogy mi ez a hangnem, ugyanmá’ olyan szépen piheg itt rajtam a baby, de a nővér nem tágított. Neki teljesen természetes volt az, hogy ha én adom a ciciket, Ben tüstént szopni fog, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Errr… Was not like that. Az első pár napban, hétben mindkettőnknek szenvedés volt a szoptatás/szopás. Először a tej nem indult meg, hiába tartott Apa több ízben tejfakasztó bulit, hordta be a kórházba az alkoholmentes sört, vagy a homeos bogyókat...

Természetesen olyan anyukával voltam egy kórteremben, akinek nagyon ment a dolog, a cicire tevéstől kezdve, a tej mennyisége mind – mind supaaa excellent volt. Ő büszkén járt megmérni az új jövevényt, én inkább csak úgy odasompolyogtam a mérleghez, és fohászkodtam, hogy legyen meg az előírt súly és mennyiség, ne kelljen tovább bent maradni a kórházban. (Számos helyen nem engedik haza a babát, ha nagyon lefogy a szülést követő napokban.)

-„Persze könnyű neki!”- dohogtam magamban, a mellbimbói akkorák lettek, mint a mini-virslik (tudjátok, amiket olyan kis zacskóba csomagolva lehet kapni, na, azóta nem ettem…), még szép, hogy a kislány megtalálja, onnantól pedig gyerekjáték. Nekem a mellbimbóvédő-kiemelő szett segített valamit (köszönöm kedves Ági, jó ötlet volt), így nem volt minden etetés előtt 10 perces shark attack, de továbbra sem kellett használnom melltartó betétet, sem masszíroznom a tejtermeléstől bedurrant, megcsomósodott melleimet. Mert hát nem volt ilyen.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor szobatárs anyuka viccelődve kérte a párját telefonon, hogy ugyan már ne tartson több tejfakasztó party-t, mert ömlik a teje, és ennyi egy horda csecsemőnek is bőven elég lenne. Persze másnap reggel a tejfejőgépet is elkérte a kórházban, és pumpálta kifelé a maradék tejet, míg Ben és én komoly harcokat vívtunk egymással a tejért. Én azért, hogy legyen, ő azért, hogy egyen.

Hazajövetelkor még az is rátett egy lapáttal, hogy a gyerekorvos, miután aggályaimat végighallgatta a két ujja közé szorította a mellbimbómat és megtekergette, mintha egy old school rádión akarna adót befogni. Most nem írom le milyen érzés volt, de a lényeg az, hogy a tejcsatorna megnyílt és pár nap múlva én is lelkesen pumpáltam és gyűjtöttem a tejcót Kismanónak. 2-3 hét után aztán nagyon ráéreztünk az ízére, már nem gondolkoztam azon, hogy most rögtön feltépem a tápszeres dobozt, end of szoptatás story, örültem, hogy konnektálunk ily módon (is).

Hét hónap közös munka van mögöttünk, Ben öt hónapig kizárólag anyatejet kapott, de sajnos, ahogyan nőtt, erősödött, a tej mennyisége nem volt neki elég. Sok mindennel próbálkoztunk, de nem jött össze a let it flow… így maradt a tápszer, elkezdődött a hozzátáplálás. 

 

Ti szoptattátok a babát a kezdetektől? Szerintetek hol a határ, meddig "egészséges" a szoptatás? Voltak nehézségek, stresszeltetek a témán? Ha kellett, kitől kaptatok segítséget (védőnő, háziorvos, anya, rokon, barátnő)? Ha fogyóban volt a tej mit tettetek (miket ettetek, ittatok, szedtetek)? Igény szerint vagy időre szopott a baby? Nagyon várom a hozzászólásokat.

I aM a MUM

Téma: BRESTFEEDING Ups&Downs

Tárgy: cikk Feladó: juci Dátum: 2013.03.21

Blogtulajdonos Barátnénk utólagos engedélyével egy (talán) hasznos cikk:
https://felicitasz.blog.hu/2011/01/25/hozzataplalas_mikor_kezdjem_el_mivel

Tárgy: szoptatás Feladó: Fánt Dátum: 2013.03.05

Na igen, ezen a szoptatáson sajna lehet görcsölni...Nekem az elején nem volt gondom,szülés után hamar beindult a tejem. Talán 6 hetes lehetett Bogyóka mikor este először kellett kiegészítésként tápszert adnom. A sok szórólap, újság stb. hatása lehet hogy rossz érzésem volt emiatt. De aztán már úgy voltam vele, hogy ha egyszer muszáj, akkor csak nem hagyom sírni és éhezni. Innentől kezdve kiegészítésként majdnem mindennap kapott tápit esténként, de azért 6 hós koráig tudtam szoptatni. És bevallom, alig vártam hogy 4-5 hósan el kezdjem hozzátáplálni...Már kínlódás volt a szoptatás, hogy van-e elég tejem, jóllakott-e, mennyi tápszert csináljak pluszban, stb...
Én úgy gondolom, mindenki saját maga el tudja dönteni mi jó a gyerekének, és addig szoptat, ameddig akar. Én soha nem tudtam elképzelni azt, hogy egy álló, tipegő gyereket szoptassak. Igazából úgy is terveztem még korábban, hogy félévig szeretnék szoptatni, ez meg is valósult.

Tárgy: Re:szoptatás Feladó: I aM a MUM Dátum: 2013.03.06

Ismerem Bogyeszt, nagyon szépen cseperedik felfelé, és igen, szerintem is jól tetted, hogy adtál neki kiegészítésnek tápszert, mi is adtunk amikor nagyon nem volt már tej...Én azt gondolom ,hogy ez így természetes. A félév szopi meg teljesen ideális. Csak így tovább Fántanyu!

Tárgy: brestfeeding Feladó: juci Dátum: 2013.03.04

jujj de hosszú lett! boooocs ... :)

Tárgy: brestfeeding Feladó: juci Dátum: 2013.03.04

Először is gratulálok a kitartásodhoz és ahhoz, hogy le mered írni: nem megy minden úgy, ahogy azt a könyvek írják, vagy védőnők, dokik, "hiperszuperanyák" mondják! Személy szerint engem kikészít, hogy a gyermekorvosi rendelőkben, védőnői szobákban minden agyon van plakátolva tökéletes bőrű, kipihent, frissenfestett nőkkel, akik önfeledt mosollyal az arcukon egy pirospozsgás újszülöttet szoptatnak - és máris elfeledkezhetünk a "minivirslikről" (megjegyzem, remek hasonlat!) kisebesedett mellbimbókról, éhesen ordító csecsemőnkről, a heteknek tűnő időről, mire megindul a tej. Itt idézném is a terhesgondozáson elhangzottakat: ne vegyél előre tápszert, cumisüveget, mert csak szoptatni fogunk, az minden nőnek megy. Ergó, akinek nem megy, az nem nő, de legalábbis biztos nem anya. Valamint idéznék egy gyermekorvost: "Nem írok fel tápszert, mert akkor elapad a tej." MIVAN???
Másik kedvencem: "Ne méregesd mindig a babát, csak idegesíted magad!" Én ezt olyannyira megfogadtam, hogy a szülés utáni nem egészen beszámítható állapotban tényleg nem mértem meg, gondoltam úgyis eszik ő, hát nem evett...:( Úgyhogy szerintem: MÉRNI.
A várandósságom alatt bíztam benne, hogy szupercsárda leszek, ömleni fog a tej, ahogy meglátom a lányomat és két évig biztos el sem apad, meg lefagyasztok vagy egy hektót... :)
Ehhez képest sajna csak öt hetes korában vettük észre, azért nem eszik rendesen, mert le van nőve a nyelve. Addigra túl voltunk egy kezdődő mellgyulladáson, fél kiló súlyvesztésen, én állandóan fejtem, ahelyett, hogy vele lettem volna... Már a negyedik nap előkerült a tápszer is, ami ugye egyenesen magától az ördögtől származik. Csenge két hónapos koráig kapott anyatejet, szopni soha nem is tanult meg igazán. Azóta sem tudom, türelmetlen vagy béna voltam-e, mit kellett volna esetleg másképp csinálni. De így, hogy ő a "csak tápszeres gyerek", legalább van indok rá, miért 80 centi és 9 kiló félévesen, nem kell mindenért a genetikát okolni :D

Tárgy: Re:brestfeeding Feladó: I aM a MUM Dátum: 2013.03.06

Köszönöm Juci! Hát igen, a szoptatáshoz görönyös út vezetett, főleg, hogy nálam még a család is stresszelt, hogy szoptatni kell, az jó, azt mindenki tud, sőt a baba-mama brestfeeding-et általában nézni szerették volna, ami engem csak méginkább demotivált, hiányzott a privacy. Nyilván nem tudtam, tudtunk teljesen ráhangolódni...
Sokan még a mai napig is lenézik azokat az anyákat akik tápszert adnak a gyereknek, akármilyen okból is, nemértem, külföldön telejesen más a hozzáállás,nem vet ki magából a társadalom, ha a baby formula-t eszik. A gyerekorvosról meg annyit (én megtapasztaltam), hogy csak a legfontosabb dolgokat kell vele megosztani, és meg kell szűrni amit mond. Hogy álltok a hozzátáplálással?puszi

Tárgy: Re:Re:brestfeeding Feladó: Juci Dátum: 2013.03.11

Nem csodálom, hogy kicsit demotivált voltál, és így még inkább azt mondom: le a kalappal. Nekem ebben az időszakban volt a legtöbb összetűzésem a családdal, legszívesebben egy lakatlan szigetre mentem volna néha...
De most már tényleg eljutottunk a hozzátáplálásig, és természetesen Anya most is azt hitte, hogy alma lereszel, Baba három kilót kanállal megeszik már a harmadik napon, ráiszik 1 liter frissen préselt almalevet, vitaminbomba bent, nyugodtan alszunk. Valami baj lehet velem... :)
2 teljes hónapba telt, de tegnap anyukám volt Babával egész nap, és lám, bepakolt egy egész adag krumplifőzit, kanállal. Én meg este hazaértem a nagy csodára, kicsit fájt, hogy lemaradtam, de ma megismétlődött!!!! Ááá!
Az almát ma sem szereti... ez van. A recepteidet nemsokára kipróbáljuk!

Új hozzászólás hozzáadása