Baby in, romance out?

Vajon törvényszerű az, ha megérkezik a baba vége az eddigi közös életnek? Mindent át kell ütemeznünk ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a rendbontóhoz?  Gyermekkel a fedélzeten véget érnek a közös vacsik, randik, borozások és a „csakúgyelvagyunk” együttlétek? Azon kapom magam néha, hogy a kimenőimet Apa nélkül szervezem. Tali a csajokkal, a volt kollégákkal, edzések/futások pikk-pakk telnek-múlnak a napok és Apa meg én váltott műszakban „dolgozunk” itthon. Persze mindketten várjuk (remélem) a közös együttlétet, ám valahogy általában az az utolsó a sorban. És itt most nem egy bevásárlásra gondolok, vagy egy sétára a környéken a babával, hanem egy belvárosi vacsorára, egy színházra, vagy akár egy wellness délutánra, amire valljuk be egy, sőt több gyerek mellett alig jut idő. Persze most lehet azzal elő állni, ha nincs idő az actual romance-re, akkor küldjünk egymásnak I love U sms-t, vagy hagyjunk kis note-okat ilyen olyan célzattal, de azért az valljuk be sokunknak egy idő után ez nem elég. Amikor pici a gyermek és Apa későn jön haza, nekünk az egész napos rohangálás után a fáradtságtól van, amikor inkább aludni lenne kedvünk, semmint egy hosszú filmhez vagy összebújáshoz. Na, ez az, ami hosszú távon a romance killer. Nálunk 4sure. Ezért (is) elhatároztuk, hogy hetente egyszer pár órára áthívjuk a legközelebbi kedves családtagot és itthon hagyjuk a gyermeket (családtag híján lelkes barátnőt, pelenkázást gyakorló future mum-ot), és lelépünk. Ilyenkor lelkifurdalás nélkül pattanok be a kocsiba, legyen az egy kávézás, vagy egy rapid date a belvárosban, ha más nem csak egy Margitsziget futás, akkor is ragaszkodunk a time out-hoz, cuz this is how we workin…

Szerintetek is fontos „randizni” a baba születése után? Ti mit tesztek, hogy megőrizzétek a romance-ot? Meg tudjátok oldani, hogy a gyermek nélkül egymásra jusson időtök? Hogyan kapcsolódtok ki Apával, mi az, ami feltöltődést jelent számotokra?