Apa-Anya Anger Management

2013.02.13 08:40

Náunk ilyen is van. Bevallom konfliktuskezelésünk még mindig elég mediterrán jellegűPersze aki tagadja, mert picture perfect világot mutat kifelé, ott biztosan nincs veszekedés csak öröm&boldogság. Néha hallom a TV-ben (mikor ritkán ilyen műsorokat nézek pl., hogy Fókusz, meg Aktív, amitől a hideg is kiráz, hogy friss celeb anyuka azt nyilatkozza: "Egész éjjel a kiságy mellett állva néztük a gyermeket és zokogtunk milyen csoda ez, ami velünk megtörtént.  A gyermeknevelésben mindent ugyanúgy gondolunk, teszünk, XY (aki eddig botrányhős volt) csodálatos apa. Azóta minden percünk újra értelmet nyert, és jobban szeretjük egymást mint valaha and we will live happily ever after"...

Yeah, you will...No comment.

 Szóval, Bendegúzzal pár napja voltunk itthon mikor az első nagy vitánk kialakult. Témája: meddig bírjuk hagyni ill., hagyjuk sírni a gyermeket elalvás előtt? Apa szerint majd úgyis elalszik, szerintem NEM BÍROM TOVÁBB. …

Talán igazából akkor éreztem meg, hogy anya vagyok, s nem a kórházban - mint ahogyan számos ősanya - akik amint kipottyant a gyermek és odaadják a kezükbe a kis porontyot azonnal átjárja őket az anyaság. Én nem ebben hiszek, de ez egy másik téma, másik napra. Visszatérve apa-anya fight-hoz hallottam (és szerintem a felső szomszéd is, vagy talán az egész kerület), tudtam, hogy annak a pici kis lénynek ott most rám van szüksége. Arról fogalmam sem volt, mit fogok csinálni, ha belépek a szobájába (hiszen nemrég fürdött - check, pelu tiszta - check, jóllakott – check) de valamiféle erő és azonnali vágy egyvelege hívogatott, és a testem, lelkem automatikusan válaszolt rá.

Az taszított vissza erre a bolygóra, hogy Apa a hálóingemnél fogva elkapott a gyerekszoba ajtajában, az alábbi kedves mondattal:

-„Szivem, csak sír a baba. Ha most kivesszük és elkezdjük cipelni, megszokja és megköveteli. Nem akarjuk elrontani ugye? Akkor aztán végünk van.”

„Neked van véged!” - gondoltam magamban, de mosolyt erőltetve az arcomra visszamásztam a szobába, hogy onnan hallgathassam Bendegúzt. 3 perc telt el, nekem már mindkét mellemből megindult a tej a gyereksírásra, mikor Apa szavaival élve kirontottam, és ügyesen célzott jobbhorog és hasbox kombóval őt felöklelve szaladtam kivenni Kismanót az ágyból.

Tetteimet megmagyarázni azóta sem tudom, de sikerült úgy ágyba szoktatni, hogy nem kell altatni, ami  a közös munkánk eredménye.

Jók vagyunk. Ebben is, meg a fight-ban is.

 

Milyen gyakran különböztök össze párotokkal, nagyszülőkkel, anyóssal a gyermeknevelés terén? Szoktatok nem kért tanácsokat hallgatni?

Mit tesztek ha nagyon éles a helyzet, hogyan álltok ki magatokért, az anyaságért?

I aM a MUM

Téma: Apa-Anya Anger Management

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása